Érbetegségek-Hypertonia
A magas vérnyomás kezelése cukorbetegekben
A magas vérnyomás betegség kialakulása gyakran társul cukorbetegséghez, mely jelentősen megnöveli a szövődmények kialakulásának lehetőségét és a halálozást. Emiatt különös gondot kell fordítani cukorbetegségben szenvedőkben a vérnyomás célérték (130/80 Hgmm) elérésére.
A magas vérnyomás előfordulása cukorbetegekben
A cukorbetegség (diabétesz) a fejlett társadalmak egyik vezető megbetegedési és halálozási tényezője. Előfordulását 2000-ben 2.8%-ra becsülték világszerte, mely 2030-ra 4.4%-ra nőhet. A 2-es típusú diabétesz képezi az esetek mintegy 90-95%-át, mely általában 50 éves életkor felett jelentkezik és jól korrelál az elhízással. A cukorbetegek néhány százalékát kitevő 1-es típusú diabétesz ún. autoimmun betegség, melyet a vércukorszintet csökkentő inzulint termelő sejtek elpusztulása jellemez.
A magas vérnyomás betegség előfordulása 2-es típusú diabéteszben igen kifejezett, elérheti a 70-80 %-ot is. Az 1-es típusú diabétesszel a magas vérnyomás előfordulása kevésbé korrelál; a cukorbetegség 10 éves időtartama után 5%-ban fordul elő, mely arány 40 év után emelkedik 70%-ra. A magas vérnyomás betegség társulása cukorbetegséggel jelentősen megnöveli a szív és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát, gyorsítja a szövődmények kialakulását, növeli a halálozást. 2-es típusú diabéteszben a szisztolés vérnyomás 10 Hgmm-rel való csökkentése átlagosan 12%-al csökkentette az összhalálozást.
Kezelés
A diabétesz és hipertónia társulása esetén megnövekedett szővődmények száma és a halálozás miatt különös gondot kell fordítani a vérnyomás célérték elérésére, mely az Európai Hipertónia Társaság és az Amerikai Diabétesz Társaság ajánlása szerint 130/80 Hgmm. A szövődmények kialakulásának megelőzése céljából különösen fontos a magas vérnyomás kezelésének korai megkezdése, melynek jelentősége legalább olyan nagy vagy nagyobb, mint a szénhidrát anyagcsere szoros kontrollja. A hipertónia stádiumától függően választhatjuk meg az alkalmazott módszert, mely magában foglalja mind az életmód változtatást, mind a gyógyszerek alkalmazását.
Életmód változtatás
Jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni; minden magas vérnyomással szövődött cukorbetegség kezelésének alappillére mind a hosszú távú eredményesség, mind pedig a kezelési költségek alacsonyan tartása tekintetében. A szénhidrát anyagcsere helyes diétáján túl fel kell hívni a beteg figyelmét a korlátozott sóbevitelre, az alacsony zsírfogyasztásra, valamint a zöldségekben és gyümölcsökben gazdag étrend bevezetésére. Minimális alkoholfogyasztás (napi 1-2 dl vörösbor) csökkenti a szív és érrendszeri halálozást. A testmozgás növelése a kedvező pszichés hatásokon túl elősegítheti a beteg testsúlyának csökkenését. A dohányzásról való leszokás segít a szövődmények kialakulásának megelőzésében.
Az életmód változtatás kizárólagos alkalmazása a vérnyomás csökkentésében ebben a betegcsoportban akkor megengedett, ha a terápia kezdetén a szisztolés vérnyomás nem haladja meg a 140 Hgmm, a diasztolés pedig a 90 Hgmm értéket. A betegnél vérnyomáscsökkentő gyógyszeres kezelést kell indítani, amennyiben 3 hónap után a nem gyógyszeres módszerek használata nem vezet a kívánt 130/80 Hgmm-es vérnyomás eléréséhez.
Gyógyszeres kezelés
Az életmód változtatás mellett gyógyszeres kezelést kell kezdenünk abban az esetben, ha a diabéteszben is szenvedő hipertóniás beteg vérnyomása a diagnózis felállításakor a 140/90 Hgmm-t meghaladja, ill. ha a nem gyógyszeres módszerek alkalmazása során nem sikerül a célvérnyomást elérni. Amennyiben a beteg vérnyomása a 160/100 Hgmm-t meghaladja, akkor két hatóanyag kombinációjával kell indítanunk a kezelést. A betegek nagy részében a célvérnyomást csak 2-3 hatóanyag együttes adásával sikerült elérni. Előnyben részesítendők a hosszú hatású, napi egyszeri adagolást lehetővé tevő szerek mind a terápiás siker, mind pedig a beteg együttműködése érdekében. A terápia során különösen ajánlottak az ún. ACE-gátló és ARB gyógyszerek, a vízhajtók bizonyos típusai, valamint a Ca-antagonisták. A beteg számára optimális gyógyszer kiválasztásában célszerű szakorvos tanácsát kérni.
Dr Sallai László